"Sorrento. Mi jut az eszébe az embernek e gyönyörűen dallamos nevű szicíliai kisváros hallatán? Nekem Márai Sándor Napló (1945–1957) című, e korból összegyűjtött fájdalmas emlékezései, az emigrációban írott pontos látleletei. Sorrentóról ezt írja: „…A Tasso-szobor a főtéren otthonosan állong: a táj, a környezet meghitten veszik körül a nemesen elmebajos alakot. Mi késztette Goethét, hogy Tasso problémáján át feleljen mindarra, ami akkor probléma volt számára? Az ilyen »témaválasztás« az írás és az élet legkülönösebb titka.”

Tasso szobra Sorrentóban

Ezért is lepődtem meg, amikor Farkas-hegynél, a Budai Tájvédelmi Körzetben egy akácfára kiszögelve megpillantottam egy alig észrevehető kis táblácskát ezzel a felírással: Sorrento. Mit takarhat ez a név? Hiszen jól ismerem ezt a környéket. Gimnazista koromban barátaimmal hányszor, de hányszor kapaszkodtunk fel a Csíki-hegyekre és onnan keskeny erdei ösvényeken keresztül a Csík-hegy, Ló-hegy, Kecske-hegy és a Farkas-hegy megmászásával jutottunk el a vitorlázó repülők szent helyére, Szekrényesre, a repülős emlékműhöz, a vitorlázó emlékműhöz. Akkor azt sem tudtam, hogy a környéken van még egy csúcs, amelynek neve Sorrento."

Forrás: Stefka István mno