Bölöni Farkas Sándor, a reformkor jelentős erdélyi alakja, író és utazó, 1795. január 15-én született a háromszéki Bölönben (ma Belin, Románia). 

Székely kisnemesi családból származott, egyes források szerint 1795. december 14-én lett megkeresztelve, ezért sok helyen ez szerepel születési dátumaként. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, majd az unitárius főiskolán bölcsészetet és teológiát, az evangélikus líceumban jogot tanult. Németül, franciául olaszul, spanyolul és angolul is beszélt, verseket írt és műfordítással is kísérletezett, Goethét és Schillert téve át magyarra. Bár tehetségét Kazinczy is értékelte, művei nem jelentek meg, nem is maradtak az utókorra.
Wesselényi Miklóssal lett joggyakornok a marosvásárhelyi királyi táblánál, akivel össze is barátkoztak. 1817 és 1830 között az erdélyi főkormányszék írnoka, majd testőr volt Bécsben, Pesten vizsgát tett osztrák polgári jogból. Visszatérve Kolozsvárra az erdélyi udvari kancelláriára került, 1838-ban nevezték ki fogalmazónak. Az 1830-as évek elején kibontakozó reformmozgalom jelentős erdélyi képviselőjeként érzékelte Erdély elmaradottságát (Magyarországhoz képest is). Barátai közé tartozott Wesselényi mellett Széchenyi István és Döbrentei Gábor, tagja volt a kolozsvári tudós körnek, amely Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útját támogatta.
Maga is hasonló terveket szőtt, ám sikertelenül próbált a német Alexander von Humboldt szibériai expedíciójához csatlakozni. Végül kelet helyett nyugatra ment, Béldi Ferenc gróf útitársaként jutott el Nyugat-Európába és Észak-Amerikába. Az útra készülve eladta bölöni örökségét, földrajzi, történelmi, jogi műveket olvasott. 1830 novemberében indultak Kolozsvárról Pozsonyon és Bécsen át Poroszországba, majd Franciaországba, innen Belgiumba, Hollandiába és Nagy-Britanniába, Bölöni írt először magyarul Skóciáról és Írországról.
A Nyugat-Európában töltött kilenc hónap után 39 nap alatt átkeltek az óceánon, és nyolcvan napot töltöttek az újvilágban. New Yorkból indulva bejárták az Egyesült Államok keleti és Kanada déli vidékeit, Washingtonban Andrew Jackson elnökkel is találkoztak, akinek puritánsága erősen hatott rá. Az 1831-es kolerajárvány és azt azt kísérő parasztfelkelés hírére hazaindultak, és 1833 elején érkeztek Kolozsvárra.
Bölöni Farkas Sándor amerikai tapasztalatairól írt könyve 1834-ben jelent meg, az Újvilágról szóló első magyar nyelvű útinaplóként. Az Utazás Észak-Amerikában nem elsősorban a tájjal, hanem a gazdasági élet jelenségeivel és a társadalmi intézményekkel foglalkozott. Bölöni érdeklődését főleg az akkor újdonságnak számító vasút és a nagy csatornaépítés keltette fel, de alapos adatgyűjtéssel írta le a városok keletkezését, lakosságuk számát is. Járt Robert Owen Harmony elnevezésű utópista szocialista telepén is, kiemelte a mezőgazdaság fejlettségét. Beszámolt a könyvtárakról, iskolákról, az állam intézményeiről, lelkesen írt az amerikai demokráciáról, a sajtó- és vallásszabadságról, a nyelvi és nemzeti sokféleségről, az egyenjogúságról és a hatalmi ágak szétválasztásáról, s elragadtatással számolt be a Niagara-vízesésről.
„Ha jegyzeteimmel e boldog haza helyzetéről némi felvilágosítást terjeszthetek, sokszorozva lesznek utazásom örömei” – írta. Műve könyvsiker lett, az első kiadást elkapkodták, egy éven belül újra kellett nyomni. Akkorra már a cenzúra is felébredt, a szöveget eredetileg „átengedő” cenzorok megrovást kaptak, a „lázító” könyvet tiltólistára tették, amit Bölöni elégedetten: „ez nagy megtiszteltetése munkámnak” szavakkal nyugtázott.
Eleink az ő könyvében olvashatták először az amerikai alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat fordítását. Észrevette a negatívumokat is, az indiánok, a fekete rabszolgák helyzetét. Műve a francia felvilágosodás eszméinek amerikai megvalósulását, a „középosztályos” polgári társadalmat mutatja be, erősen bírálva az elmaradott hazai viszonyokat. Amerikát olykor szebbnek láttatta a valóságnál, serkenteni akarva hazáját az előrelépésre. Könyve nagy hatással volt Wesselényire, Széchenyire és Kossuthra, a kor magyar értelmiségére, az Akadémia, amely 1834-ben levelező tagjává választotta, 200 arannyal jutalmazta művét. A pénzt Bölöni nem fogadta el, alapítványként visszaküldte az akadémiának.
Erdély felemelkedésének érdekében 1825-ben takarékpénztárt, 1833-ban Kolozsvárott kaszinót – művelt férfiak társasegylete – alapított, 1836-ban megindította a Vasárnapi Újságot. A nők és az ifjúság számára olvasókört szervezett, 1836-ban a kolozsvári játékszín titkárává választották. Kutatta Erdély múltját is, ő kezdeményezte a csak 1859-ben megalakult Erdélyi Múzeum Egyesületet.
Sosem nősült meg, mert szerelme, Polcz Jozefa amerikai útja alatt férjhez ment egy amerikaihoz, s könyve nyomdába adásakor tudta meg, hogy az asszony a tengerentúl gyermekágyi lázban meghalt.
Bölöni Farkas gyengülő egészsége, irigyei rágalmai miatt élete végén egyre borúlátóbb lett. Hosszas betegeskedés után 1842. február 3-án Kolozsvárott hunyt el tüdőbajban, a helyi unitárius kollégiumra hagyva jelentős könyvtárát, nyugvóhelye fölé közadakozásból állítottak síremléket. A szabadságharc után igyekeztek elfelejteni „a demokrácia hírnökét”.  Életét Hatvany Lajos dolgozta fel Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát címmel. Szülőfalujában 1991-ben állítottak szobrot emlékére, s nevét viseli Belin település iskolája, illetve művelődési háza.