2017. jún 20.

Hetven év óta rosszul játsszuk Gershwint?

írta: arejtelytitka
Hetven év óta rosszul játsszuk Gershwint?

George Gershwin vidám, jazzes, szimfonikus költeménye, az "Egy amerikai Párizsban" tartalmaz egy francia taxi-kürt effektet, amelyet lehet, hogy évtizedek óta rosszul adnak elő.

george_gershwin_1937.jpgAz effekt olyan hangszereket alkalmaz, amelyek a darab 1928-as megírásakor még nem tartoztak a szabványos hangszereléshez. E francia taxi-kürtök több helyen is megszólalnak, ahogy a zene felidézi: milyen lehet az utca hangzásképe egy jenki turista fülével, aki először fedezi fel a Fény Városát.

gershwin_paris.jpg

A kérdés azonban, hogy milyen hangokat is játsszanak a taxi-kürtök. Muzikológiai bombaként robbanhat az, ami George és Ira Gershwin műveinek a Michigan Egyetemen készülő kritikai kiadásában áll majd. Eszerint ugyanis a nem szabványos kürthangok, amelyek a klasszikus 1951-es filmzenében hallhatók Gene Kelly-vel, majd a világ legfontosabb koncerttermeiben és hetente nyolcszor a Broadway-en Christopher Wheeldon nagyra értékelt színpadi adaptációjában, nem azonosak azokkal, amelyeket Gershwin oda szánt.

george_gershwin_an-american-in-paris.jpg

A felfedezés bizonyára megosztja majd a zenészeket. A darabhoz hangolt taxikürt-készleteket kínáló hangszergyártók, eladók és kölcsönzők pedig fontolóra vehetik, hogy esetleg egy más hangolású, új készletbe kellene befektetniük. A változás finom, de határozott eltérést eredményezne a klasszikus partitúrában: ez olyan művek nyomdokában jár, amelyek szintén úgynevezett „talált" hangszereket alkalmaztak. Így például Satie 1917-es balettje, a „Parade", melyben írógép és puskalövés hangja hallható; vagy Frederick Converse 1927-es "Flivver Ten Million" -ja, amely óda a Ford autóhoz, s amelyben autóduda szerepel.

„Az az érzésem, hogy az ütősök kissé zavarban lesznek ettől" — mondja Mark Clague, a kritikai kiadás főszerkesztője. A bizonytalanság abból adódik, ahogy a taxiskürt-szólamok Gershwin eredeti, kézzel írt partitúrájában jelölve vannak. Gershwin kifejezésével élve, elsősorban ritmust kapunk. A kotta azt mutatja, hogy a kürtök hangsúlyos, nyolc hangból álló motívumokat játszanak. De a hangmagasság kérdésében a dolgok kevésbé világosak. Gershwin partitúrája a négy taxikürtöt egy bekarikázott "A"-val, egy bekarikázott "B"-vel, egy bekarikázott "C"-vel és egy bekarikázott "D"-vel jelöli. Ezeket a bekarikázott betűket úgy értelmezték, mintha azok azt mutatnák, melyik kürt mely hangon játsszon: a skála A, B, C és D hangjain, legalábbis 1945-től, amikor e hangmagasságokat Arturo Toscanini használta az NBC Szimfonikus Zenekarral készült felvételen.

george_gershwin_taxikurtok.png

De az új kritikai kiadás szerint Gershwin bekarikázott betűi csupán azt határozzák meg, mely kürtök játsszanak, és nem azt, hogy milyen hangon. Clague úr, a Michigan Egyetem muzikológia professzora elmondja: Gershwin 1928-as párizsi utazásán hosszasan válogatva vett taxikürtöket. A barátok és kollégák visszaemlékezése szerint kifejezetten kényes volt arra, milyen hangot játszanak. Clague úr emlékeztetett az 1929-ben készült "Egy amerikai Párizsban" Victor-felvételére is, amely Gershwin felügyelete alatt és feltételezhetően az ő kürtjeivel készült. A taxikürtök a hangfelvételen hangulatosabban, disszonánsabban szólnak: Asz, B, sokkal magasabb D és alacsonyabb A.

george_gershwin_victor.jpg

Gershwin eredeti eszközei, úgy tűnik, elvesztek. A 81 éves Michael Strunsky, Ira Gershwin unokaöccse és vagyonának kezelője elmondta: apja, William English Strunsky játszott a taxikürtökön, amikor George Gershwin, Európából visszatérve, 1928-ban először adta elő a darabot – ekkor még csak a családnak. „Egyszer próbáltam megkeresni azokat a taxikürtöket – mondta Strunsky. – De azok a költözködések során eltűntek.”

george_gershwin_taxi_kurtok_egy_amerikai_parizsban.jpgGeorge Gershwin a taxikürtökkel,1929-es felvétel

Trey Wyatt, a San Francisco-i szimfonikusok ütőse, aki úgy 40 vagy 50 alkalommal játszhatta a kürtszólamot, és aki több készletet is bérel cégén, a California Percussion Rental társaságon keresztül, elmondta: felkeltette az érdeklődését az új felfedezés. „Ha ez az új hangolás elterjed, akkor lehet, hogy vásárolnom kell még öt készletet" - mondta.

Rob Fisher, az "Egy amerikai Párizsban" új Broadway-i színpadra állításának rendezője és felügyelője egyetértett abban, hogy az A, B, C és D címkék nevek és nem hangok, de a műsor végül a standard kürtöket használta. Ő ugyanis nem hiszi, hogy a Victor-felvételen használt hangmagasságokat szentírásnak kellene venni. – „Óvakodnék attól, hogy megmondjam, mire gondolhatott ő. Éppen az a négy kürt volt, amelyek a legboldogabbá tették aznap, amikor válogatta őket? Én úgy érzem, hogy ha pontos hangmagasságokat akart volna a kürtjei számára, azt jelezte volna. Általában pontosan leírta, mik a szándékai.”

the-american-composer-george-gershwin-at-the-piano-f4w572.jpgClague szerint az 1929-es Gershwin által felügyelt és az 1945-ös Toscanini-féle felvétel között nagy változás történt a taxis kürtök megszólaltatása terén. Zenei elemzéséből az derül ki, hogy az 1929-es Victor-felvételen használt hangmagasságok jobban működnek: „George a taxikürtöket illetően harmonikusan és melodikusan gondolkodott". „Ez nem csak egy hanghatás."

De hozzátette: a kétértelműséget egyszerűen is el lehetett volna kerülni. „Azt hiszem, George minden bajt megelőzött volna, ha ’A’, ’B’, ’C’ és ’D’ helyett ’1’, ’2’, ’3’ és ’4’-et ír.”

Ford., szerk.: Jakabffy Éva

Szólj hozzá

George Gershwin Egy amerikai Párizsban