A 3800 méteren lévő Matho Lámakolostor a világ egyik legelszigeteltebb helye
A cikk előző része itt olvasható.
Folytassuk kalandos utunkat a világ legmagasabban fekvő múzeumához és lessünk be a műhelybe, ahol több mint 1000 éves buddhista műalkotásokat keltenek életre!
Makra Péter munkája igazi időutazás, hiszen egy olyan, 600 éves múltra visszatekintő kolostorépületegyüttesébe emelt múzeum áramellátásának megoldásában segédkezik, amelynek falai között 8. századi kincseket is őriznek. Az ősi tibeti buddhizmus kincsei hosszú évszázadok alatt gyűltek itt össze, és az idő semmit sem kímélő folyamában lassan elenyésznének, ha történetünk főszereplői közbe nem avatkoznának! Nagyívű, nemzetközi összefogás keretében munkálkodó önkéntes szakemberek és a mathoi emberek közös erőfeszítésének köszönhetően azonban ezek az 1000 éves csodák közöttünk maradhatnak…
Könnyen beleélhetjük magunkat Kőrösi Csoma Sándor helyzetébe, aki bár a magyar őshaza felkutatására indult, amelyet Kína területén sejtett, végül hosszú évekig ezen a mesebeli vidéken maradt, és elkészítette legfontosabb munkáit, az első tibeti-angol szótárat és tibeti nyelvtant. Úttörő „székely-magyar” tudósunkat magával ragadta a buddhizmus világa, és szótárát is azon jövőbeli tudósoknak ajánlotta, akik kutatásának szentelik majd életüket.
Kőrösi Csoma Sándor gyaloglás-térképe
Megdöbbentő, hogy ezt a helyet 2 évszázad óta érintetlenül hagyta a nyugati világ által táplált intenzív átalakulás. Kőrösi Csoma Sándor 1823-ban, dideregve a Zanglai Palota hűvös, rideg kis szobájában ugyanúgy tsampát (vagyis pörkölt árpából készült lisztet, sós, "gurgur"-al, vagyis jakvajas teával bekeverve) evett, hogy egy kis energiához jusson, mint Makra Péter és társai a Matho Lámakolostorban, 2017 munkás hónapjaiban.
Letűnt korokat idéző kincsei közül is kiemelkedik a Matho Lámakolostor thangka gyűjteménye, amelynek egyes darabjai egyidősek az 1410-ben alapított kolostorral.
Thangka helyreállítása, forrás: The Matho Museum Project
A thangka lényegében egy pamut vagy selyem alapra felvitt festmény. Általában kolostorok, szentélyek falát díszítik, de fő céljuk, hogy segítséget nyújtsanak szemlélőjük számára a spirituális elmerülésben, a meditációban.
A Matho Múzeum Projekt legfőbb célja, hogy ezeket a felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat megőrizze az utókornak, és lehetőséget biztosítson az érdeklődők számára, hogy múzeumi körülmények között találkozhassanak a történelmi jelentőségű alkotásokkal. A múzeum felépítése, a zord természeti körülmények miatt korántsem volt egyszerű, hiszen a 3800 méteren fekvő Matho a világ legelszigeteltebb helyeinek egyike, ahol az éjszakai mínuszok az év minden napján megnehezítik a létezést, a téli hónapokban pedig egyenesen ellehetetlenítik, legalábbis az európai ember számára. A csapat tehát kizárólag az áprilistól októberig tartó időszakban dolgozhatott.
Tashi Bista, a Matho Múzeum Projekt PR menedzsere megkeresésünkre reagálva elmondta, hogy 2012 óta 17 helyi nő vett részt az általuk szervezett elméleti és gyakorlati képzéseken, és velük közösen haladva mára több mint 400 műtárgy helyreállítását végezték el a Kolostor épületegyüttesében kialakított műhelyben.
Elképesztő élmény lehet, ahogy az ezeréves múlt megelevenedik a lelkesen dolgozó mathoi nők ügyes kezei között, és a néha már-már a felismerhetetlenségik rongálódott műalkotás visszanyeri eredeti állapotát és magára ölti hajdani színpompáját.
Kalandozzunk képzeletben a Matho Lámakolostor falai között, és képzeljük el, ahogy 3800 méteres magasságban ülünk a kis, fűtetlen műhelyszobában, amelyet a hatalmas ablakokon keresztül mégis kellemesen felmelegít a nap vidáman beáramló fénye. Előttünk a kolosszális, hófödte hegycsúcsok végtelen panorámája, az asztalon pedig egy messzi-messzi kor hírhozói: egy 600 éves thangka, egy 9. századi kasmíri bronz szobor. Ha elfáradtunk, álljunk fel lazítani, nyújtózzunk egyet, és egy csésze gurgurral a kezünkben lépjünk ki a Matho Lámakolostor teraszára, és merüljünk el a nagy folyó zúgásában, amely az alattunk heverő Indus-völgyben morajlik. Talán csak a mesében van ilyen, és persze a Matho Lámakolostorban…
A tibeti kultúrát minden ízében átitatja a buddhizmus, lényegében nincs tibeti művészet, amely ne kapcsolódna a valláshoz. Egységük olyan magától értetődő, hogy hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy Buddha tanításának legelső követői is a tibetiek voltak, holott ez a vallás eredetileg Indiában alakult ki, valamikor az időszámításunk előtti 6. – 4. században, és Tibetben csak több száz évvel később jelent meg.
