A királyi ház alkalmazottainak ugyan nem éri meg megszegni titoktartási kötelezettségüket, de Darren McGrady, aki 1982-től 20 éven át volt a család személyi szakácsa (mely remek ajánlólevélnek bizonyult ahhoz, hogy utána egy texasi milliárdos alkalmazza csillagászati összegért), néhány ártatlan, személyes információt azért kibeszélt róluk a sajtónak, sőt tapasztalatairól, élményeiről könyvet is írt.

Az első fogás, amit megrendeltek Darrentől az udvarban, néhány sárgarépaszelet volt. Csak később tudta meg, hogy a műgonddal elkészített csemege nem II. Erzsébet asztalára került. A lova ropogtatta el. "Ez volt az első feladatom nála. Főzni a lovának" - mesélte a Recipes-plus.co.uk portálnak.

McGrady nem az utcáról került a királyi palotába, bár kétségtelen, hogy az utcának is jutott némi szerep abban, hogy a sorsa így alakult. A nagy presztízsű londoni Savoy Hotel ifjú szakácsaként ugyanis az utcán vadkempingezett, hogy láthassa Diana hercegnő és Károly herceg pompás esküvőjét. Az ünnepség hangulata annyira megfogta, hogy jelentkezett királyi szakácsnak. Felvették.

A királyi háznál a háziállatok sem esznek akármit. A már említett lócsemege három szál, nagy műgonddal megtisztított és egyforma, ujjnyi vastagságúra szelt sárgarépából állt, természetesen ízlésesen becsomagolva.

A királynő kedvence egyébként az úgynevezett „Coronation chicken”, ami egy majonézes, enyhén fűszeres csirkeragu, a fokhagymát, az erősen hagymás és nagyon fűszeres ételeket viszont kifejezetten kerüli. Ez a királyi család minden tagjára igaz, mivel ők nem engedhetik meg maguknak, hogy leheletük esetleg fokhagyma- vagy hagymaszagú legyen. Kíváncsiak lennénk, hogy boldogulna a magyaros ételekkel a királynő, ugyanis McGrady elmondása szerint nem igazán rajong a csípős, fűszeres fogásokért sem. 

A királynő kedveli a salátákat és a friss gyümölcsöket, különösen a Windsor palota üvegházában termő őszibarackot. A gyümölcsevésnek megadja a módját. A banánt tisztítás után felszeleteli és villával elfogyasztja. A körtét pedig a lágytojáshoz hasonlóan felül "megskalpolja", majd a tartalmat kikanalazza. Csak azt eszi, aminek szezonja van. Epret például csak nyáron fogyaszt, akár minden nap. Januárban viszont habozás nélkül visszaküldené a gyümölcsöt, arra hivatkozva, hogy ne merjenek génkezelt terméket az asztalára tenni. A séf elmélete szerint ez lehet fittségének egyik titka.

A királynő rendkívül puritán és spórolós: a kicsavart citromot visszaküldi a konyhába további felhasználásra, a maradék ebédjét tányérostul leteszi a szőnyegre corgie kutyáinak.

A mindennapokban Erzsébet egyszerűen étkezik. A napot természetesen az angol hagyományokhoz híven frissen főzött Earl Grey teával (tej és cukor nélkül) és keksszel kezdi. A reggeli érdemi része a corn flakes szárított gyümölcsökkel, diófélékkel, a királynő alkalmanként fogyaszt csak pirítóst és egy kis lekvárt, esetleg rántottát füstölt lazaccal és szarvasgombával. Ő 9-kor, férje, Fülöp herceg valamivel korábban reggelizik.

Az ebédet 1-kor szolgálják fel. Erzsébet ebéd előtt iszik egy pohár gint, némi édes aperitiffel keverve, egy szelet citrommal és sok-sok jéggel. Az ebéd mértékletes: egy szelet lazac vagy más hal párolt spenóttal vagy cukkinivel. A királynő nem kedveli a változatosságot, az ételeknél is ragaszkodik az állandósághoz. 

Bár különféle rendezvényeken 60 éves uralkodása alatt maga Erzsébet is kipróbált egy-két konyhai trükköt, ő maga nem főz, és ahogy McGrady séf fogalmazott, valószínűleg életében nem főzött semmit. Grillezni azonban nagyon szeret a királyi család: ilyenkor a konyhán előkészítenek mindent, a húsokat bepácolják, a köreteket elkészítik, és sokszor a grillezést is valamelyik séf végzi, de megesik, hogy Fülöp herceg kedvet kap a sütéshez, és ő maga forgatja a húsokat a grillen, Erzsébet pedig segít letörölgetni a tányérokat, de a főzés művészetének zömében inkább csak élvezője, mint művelője. Míg azonban Fülöp herceg azért él, hogy egyen, míg a királynő azért eszik, hogy éljen – jegyezte meg McGrady a királyi pár étkezési szokásairól. A séf szerint II. Erzsébet nem fogyaszt keményítőt, s ezért a burgonyát és a tésztát is igyekszik elkerülni.  

A királynő kedvéért mindig van készenlétben szendvics (van hagyományos uborkás és tojáskrémes szendvics fehér és barna kenyérből, melyeknek angol szokás szerint levágják a héját; és apró, kerek formára vágott pirítós lekvárral), továbbá jó minőségű angol teasütemény (például gyömbéres / mézes piskóta vagy csokis éclaire). Ilyenkor általában eszik egy-két szendvicset és sütit, de az ötórai tea soha nem maradhat el.  

Vacsorára legtöbbször marhát, őzet vagy fácánt eszik, mely egyenesen sandringhami birtokáról érkezik. Desszertként gyümölcsöt fogyaszt, például epret vagy barackot, mely a windsori üvegházban terem.

S végül egy pohár pezsgővel zárja le a napot, mivel a borokért nem rajong annyira.

Mióta Károly herceg organikus növények termesztésével és termékek előállításával foglalkozik, ezek váltották fel a korábban használt alapanyagokat a királyi asztalon és a konyhában (bár édesapja, Fülöp herceg ezt kezdetben nem támogatta). McGrady dolgozott Diana és Károly közös háztartásában is: állítólag Diana időnként személyesen is főzőtt, például tésztát és mártást, ha a barátait várta - ez a királynővel nem fordult elő.

A maradékokat a személyzet megkapja, többnyire a lakájok, inasok (mivel a királynő magánlakrésze túlságosan távol van a Buckingham-palotában a konyhától), ha viszont a vasárnapi nagyobb családi ebédre valamelyik másik kastélyban kerül sor, akkor a konyhai személyzet is nagy lakomára számíthat.

Csokoholista

McGrady – akiből idővel a királyi család egyik vezető cukrásza lett – rendszeresen főzött a királynőnek és vendégeinek a windsori kastélyban. Ilyenkor egy kis füzetbe leírta ajánlatait – minden fogáshoz két variációt –, melyből aztán a királynő választott, mindig odafigyelve a vendégek kedvenceire is. Ha például András herceget várták vendégségbe, akkor mindig volt crème brûlée, míg Vilmos herceg kedvéért csokis-kekszes sütit (a mi majomkenyerünkhöz hasonló sütit) kell készíteni. Ez az a sütemény, ami nélkül a királynő sem tud élni. 

A személyzet minden más desszertet megkap, miután II. Erzsébet elvesz belőle egy kicsiny szeletet, de a csokis keksztortának nem tud ellenállni. Senki sem nyúlhat hozzá, ő pedig minden nap eszik belőle egy kicsit, majd visszakerül a hűtőbe, másnap megint felviszik neki, megint eszik egy picit, és ez így megy, míg az utolsó morzsáig el nem fogy. Ehhez hozzányúlni nem szabad, ha eltűnik belőle egy kis darab, azt azonnal észreveszi. Abban az esetben pedig, ha marad belőle, de a királynőnek máshol van dolga, akkor a szakács vonaton viszi utána a maradékot.

A kedvenc keksztorta és az elmaradhatatlan tea

A fogadások úgy zajlanak a királyi palotában, mint egy hadgyakorlat. Óramű pontossággal, fegyelmezettem. Ha a királynő leteszi az evőeszközöket, vége az étkezésnek.