Az önmagában is gyönyörű új-zélandi Waitomo-barlang különlegessége, hogy világító lények lepik el. 1887-ben egy maori törzsfőnök, Tane Tinorau által felfedezett hely ma népszerű turistacélpont, ahol az első látogatókat még maga a felfedező kalauzolta körbe a barlangrendszerben, ma már vezetett túrák keretében ismerkedhetünk meg a barlang különös lakóival.

A Waitomo-mészkőbarlang a megszokott csodálatos formájú cseppkőformációkon túl egy különleges élőlénynek is otthont ad. A barlang alatt van egy másik terem, amit csak egy földalatti folyón keresztül lehet megközelíteni csónakok segítségével. A folyót, az ókori görög mondák alapján Styxnek hívják, mely az élők és holtak birodalmát választja el, és 9 kanyarulattal fut az alvilág legmélyére, egészen Hádész palotájáig. 

A terem neve Glowworm, ami szentjánosbogarat jelent, ám ma már tudjuk, hogy az Arachnocampa luminosa nevű légyfaj ragadozó lárvája felelős a fényjelenségért. Az amúgy koromsötét barlangtermet egy kémiai reakciónak, a biolumineszcenciának köszönhetően képesek beragyogni, melyre több organizmus is képes az élővilágban, mint a Bioluminescent Bay-ben élő planktonok, melyekről itt olvashatsz.

A lárvák a kékes-zöld fény kibocsátásával csalogatják magukhoz zsákmányukat. A barlang sziklás falairól gyöngyfüzérszerűen lelógó lárvák 15-20, a pókokhoz hasonló fonalat engednek le, hogy az általuk kibocsátott fény felé szálló rovarok ezekbe beleragadjanak.

A Szentjánosbogár-barlang kb. 30 méter hosszú és 12 méter széles, a boltozatai hozzávetőlegesen 5 méter magasak. Itt található a legtöbb a különlegesen világító légylárvából, amelyek egyedülálló látványt biztosítanak az idelátogatók számára. A barlang akkor a legszebb, amikor a lárvák a legéhesebbek, ekkor világítanak ugyanis a legintenzívebben.